Milyen kulcsfontosságú szerepe volt Indiának a napjainkban is használt tízes alapú helyiértékes számrendszer kifejlesztésében? Hogyan gondolkodtak az indek az õsi nulla matematikai koncepciójáról, miképp formalizálták idõvel ennek összefüggéseit? Milyen számábrázolási és rendszerezési elveket alkalmaztak az indiai szubkontinensen a reál tudományok fejlõdésének fénykorában, milyen hatással voltak mindezek a nagyvilágra?

Ezekre és hasonló kérdésekre ad választ e tudománytörténeti munka, amely az indiai matematika klasszikus korszakát (kb. Kr. u. 400–1200) átölelve, az elemi matematika (kiváltképp az algebra és aritmetika) területén nyújt betekintést a tudomány fejlődéstörténetének indiai állomásaiba. A mû átfogóan kifejti az elsõdleges forrásanyagként feldolgozott szanszkrit mûvek kiemelt tételeit, melyeket magyar fordítással, matematikai formulákba öntve, a vizsgált témák (számrendszerek, nulla, aritmetikai megoldások stb.) rendszerébe ágyazva közöl. A könyv az eredeti szanszkrit források tükrében lehetõséget nyújt az ind matematikai „tanító irodalom”(sásztrák) nyelvezetének filológiai tanulmányozására, miközben átfogó képet ad az érintett indiai tudósok, matematikai tételek egymásra hatásáról, átfedéseiről.