Nem könnyű ma költőként pályát kezdeni. De mikor volt könnyű, a nyugatos Kosztolányi Dezsőnek vagy a posztmodern Varró Dánielnek - hogy csak kettőt említsek e kötet szerzőjének fölismerhető elődei közül - könnyebb volt-e, mint a maiaknak? Bizonyára nem, még ha utólag úgy is látszik, hogy igen. "A kulisszák mögé nem könnyű bejutni" - írja Mogyorósi László is, de annak aki olyan nyelv-, ritmus-, film-, formaérzékkel megáldott, s aki olyan mesterségbeli tudással és tudatossággal felvértezett, mint ő, kell, hogy esélye legyen ma is.A különböző lírai hangnemekkel, szerepekkel, versritmusokkal, szabad és kötött versformákkal (szonettekkel, haikukkal, leoninusokkal, limerikekkel, strófákba rendezett páros rímes, keresztrímes sorokkal), különböző prózai, zenei és vers (inter)textusokkal történő, az induló költői világhoz képest szokatlanul virtuóz, időnként (szándékoltan) groteszk (és/vagy ironikus, humoros) játék sajnos nem babra megy: az önazonosságra vágyó, önmagát a Másikban felismerő én kálváriájának, az önmegfogalmazás kínjainak és örömeinek elfedésére és megmutatására szolgál. A szerelem és a halál különböző arcai is ehhez a lírai önismereti folyamathoz nyújtanak másként pótolhatatlan adalékokat. "De vigyázz: ez több, mint játék" - szól a figyelmeztetés a kötet utolsó sorában is, talán hozzánk, talán versben beszélő énhez, s valóban, jó, ha tisztában vagyunk vele mindannyian: itt is a lét a tét. - Elek Tibor