FORDÍTOTTA: HIDAS ZOLTÁN

Edelman 1964-ben megjelent könyve egyike a politikatudomány legfontosabb munkáinak, amely egyértelművé tette: a politika szimbolikus valósága nem a látszatpolitizálás hókuszpókusza és politikai jelképek fabrikálása. Edelman szerint minden politikai tettnek és intézménynek egyszerre van tárgyi és nyelvi/szimbolikus karaktere, ezért a politika szimbolikus vizsgálata nélkül nem lehet teljes képünk a társadalmi folyamatokról. A szerző írja: "A politiatudomány szemiotikai hangsúlya szakítást jelent az intézményi osztályozások és jogi leírások XX. század eleje óta uralkodó hagyományával, és kevésbé nyilvánvaló, de még gyökeresebb szakítást jelent a második világháború után felvirágzott behaviorizmussal." 

Harold D. Lasswell: "Ez egy szépen megírt, nyilvánvalóan érett és kétségtelenül hatásos munka. Edelman újrarendezte a politikai térkép szimbolikus dimenzióját, ami a tudósokat bizonyára új politikatudományi kutatásokra fogja ösztönözni." 

Claus Offe: "Edelman egyike a kevés szociológusnak, aki az interakcionalizmus és a fenomenológia alaptételeit az össztársadalmilag létrejövő politikai döntések vizsgálatára alkalmazza. Kutatásai azt az alapelvet követik, hogy minden cselekvés, jelenség és társadalmi fenomén két nézőpontból vizsgálható: egyrészt az "objektív" következmények és célok, másrészt a világ rejtett és szubjektív jelentésű kategóriái felől, amelyek az előbbit támogatják és erősítik."