A szerelemi elragadtatás beavatás a legvalóságosabb valóság természetébe. Egy olyan állapotba, amelyben a létezés, a létezés tudata és e létező tudatosság gyönyöre nem különböznek egymástól. Éppen ezért a szerelmi elragadtatásban elért megismerést „affektív cogito”-nak lehetne nevezni. De miért hasonlik meg a szerelemben a vágy önmagával? Miért kell arra vágynom, amire legkevésbé sem vágyom? Miből fakad a libidó antinómiája?